A Dráva és annak lenyűgöző látképe
 |
| Hosszú volt az út, de szerencsésen megérkeztünk |
Az
óra mutatói már lassan a nyolc óra felé közelítettek, mikor Drávaszabolcsba
értünk, a találkozási pontra. Igen, az a magyar-horvát határállomás. Őszintén
bevallom, még nem jártam itt, de nyugalom, nem zsákkal a fejemen érkeztem úgy,
mint a filmekben. Teljesen magamtól, illetve Sanyamester hozott. Persze, ha valami gebasz lenne, velünk volt
Futó Marci is, ő túsznak jó lenne, remélem, mert két tikot (tyúkot) csak
adnának érte, ha nagy a baj – bocs Marci.
 |
| Indulhatunk |
 |
| Magányos csónak hátterében a Horvátországba vezető híd |
Azért
jöttünk, mert Kovács István (az Öreg Folyó Egyesület elnöke)nem bírt magával és azzal a tudatával, hogy a
kirándulók, horgászok és az áradások sorra lerakják hulladékaikat a Dráva menti
partszélre. Mondhatnám, hogy ez az élet része, de talán ha jobban figyelünk
környezetünkre, vagy teszünk érte, nem csak mi, de gyermekeink is jobban
érezhetik magukat a természetben. Nyugalom, nem én, vagy Isti találta fel a
spanyolviaszt, sőt, mi is hagytunk már el szemetet, de talán nem is ez a
lényeg. Szerintem az, hogy aki a mai nap itt van, szeretne egy kicsit többet
tenni ezért a szép és vadregényes tájért. Kicsit elgondolkodtató lehet, mit
keresünk Budapesttől kb. 250 kilométerre, miközben a fővárosban annyi szemét
van, hogy soha nem végeznénk.
A
kérdés jogos. Sanya barátom rendszeresen jár a Drávára horgászni, akár heteket
is itt töltenek a családjával és mivel már úgy ismerik,...