NIGRÓ ÉS A PONTYOS TÖRTÉNETE 1.rész

Nigró barátom a feeder botjai végénél elhelyezett székében épp a telefonját nyomogatja, miközben az jutott az eszembe, ha már itt ülök, addig figyelem a bevetett eszközét és közben csinálok pár képet is. Gépem portré funkcióba állítottam, majd a kis lyukon a botja spiccére fókuszálok. Ez jó kép lesz, gondoltam magamban, miközben arra lettem figyelmes, hogy a gép szenved a fókuszálással.

Alig hittem a szememnek, olyan jó kapása volt

Hát persze, hiszen én se arra koncentrálok! Nigró! Kapásod vaaaan! – jelzem cimbimnek hangosan, hogy ne a telóját nyomkodja, hanem az éhes hal jelzéseire figyeljen.

Alig tudom kimondani, kicsit bele is dadogtam, na, nem azért mert, - amire most néhányan gondolnak, - csak én is meglepődve figyeltem az eseményeket a gépemen. Mire sikerült kimakognom a mondatot és barátom is felfogta, mégis miről halandzsálok, addigra botja spicce a második kirohanását mutatta a kristálytiszta bányató vize felé, majd az éhes hal, kicsit se törődve a figyelmetlenségre, egy igazán szép, botállvány borítós kapást produkált.

Csak úgy repült a bot

Ennek a fele se tréfa! Csapattársam befejezte a „sminkelést” és végre botja után nyúlt az utolsó pillanatban, mert nem sok választotta el attól, hogy örökre búcsút mondjon becses felszerelésének.

A bevágást követően érezte, hogy ellenfele nem az aprajából érkezett, hisz elég határozottan cibálta le a dobról a damilt. Ennek a fele se tréfa!



Érzékeny pickere rendesen görbült, talán rajzolni se lehetett volna szebbet, hát mikor még az orsója is megszólalt, igazi horgász álom volt látható, megvalósulva.

Még jó, hogy láttam a kapást

Na, de ne rohanjunk ennyire előre, hiszen a délelőtt időszakban is voltak kapások és kéne valami felvezetés is.

ÉRZÉSEK ÉS PILLANATOK

Érzi az ember, kisütött a nap, itt a tavasz. Ahogy a sugarak cirógatják arcunk, boldogság lesz úrrá rajtunk, hiszen egész télen erre vártunk. A pláza előtt ülnek az emberek, vannak, akik napoznak, mások beszélgetnek, és egy kóbor zenész hegedűjen játszva igyekszik az így is szép napot kellemesebbé varázsolni az arra járóknak.

Én is érzem a természet ébredését, miközben a nehéz táskával a vállamon és a botokkal igyekszem a buszhoz, cseppet sem törődve azzal, hogy kimelegedtem a kabátomban, mert csak egy dolog foglalkoztat, mikor érek ki arra a dunai szakaszra, amit a mai napra terveztem feltérképezni.

A buszról leszállva egy hosszabb séta következett, mely igazából fel sem tűnt, annyi újdonság ért közben. 

Nyílnak az ibolyák

Az árnyékom

Láthattam, hogy nyílik az aranyvessző, de már az ibolyák is élvezik a napsütést, hisz ők is kivirultak. A kertekben nagyra nőtt fenyők álltak, látványukkal gyermekkorom balatoni hangulatát csempészve vissza nekem, de nem sokáig, hiszen már a Duna partján sétáltam. A fák között átszűrődő fény pompás,igazi tavaszi érzést adott.

Ártéri rész

Lassan a partra érek

Úgy tűnt, ez a mai nap nem olyan, mint a többi, amikor horgászni megyek. Valahogy nem is izgatott, hogy mikor dobok már be végre, mert annyira jó volt a friss levegőn lenni, és a napsütésben fürdeni, miközben remek fotókat készítek a tájról.

Nem baj, hogy kevés a víz, így is csodálatos

 

Na jó, itt azért már igazán hiányzik

 

A homokos parton...