MEGSZÁLLTUNK EGY SZIGETET A DRÁVÁN 2 rész

Reggel fél hat körül volt, mikor Marci ébresztett minket, hogy mozognak a halak és már égnek a fák A tűzben. Oh, mennyei muzsika, hisz nem tagadom, nagyon fáztam. Sem a hálózsákom, sem az öltözködésem nem ehhez az időjáráshoz volt optimalizálva, de ahogy szokták volt mondani a katonaságban, „a katona nem fázik, csak érzi az időjárás viszontagságait!” Bakker, akkor én most is nagyon érzem, mert sokkal jobb a tűz mellett melegedni.

Drávai hajnal

 A kedvenc konzerv már melegszik

A "Gyíkhús" után még szalonnát is sütött Marci 

Mind a hárman ott gubbasztottunk, miközben folyamatosan járt a szánk. Nem véletlen, tudtuk, hogy már nincs sok időnk ezen a szép tájon lenni és benne elcsodálkoznunk, este vissza kell utaznunk a zajos és zsúfolt városba.

A reggelit elfogyasztottuk, majd ismét etetésbe kezdtünk, hisz a hajrá szakaszba érkeztünk. Dobtunk pár gombócot és szemest, majd a botok spicceit figyeltük.

A reggeli órákban fogott keszegek színesítették a délelőttünket miközben...

MEGSZÁLLTUNK EGY SZIGETET A DRÁVÁN

Költözünk a szigetre, ezért az Isti csónakját is jól megpakoltuk és,...

...Laci segítségére is szükség volt.

Egyik horgomra három csontit tűztem fel, míg a másikra berki gilisztát, kosaraimba folyóvízi kaját raktam, kukoricával és kis búzával keverve. A távolság most sem volt nagy, annak köszönhetően, hogy ennyire fent volt a víz és előttünk is több mint 3,5-4 méter volt a mélység.

Kapásra várva

Etetőanyag, csalik, horgok és egyéb kiegészítők vannak a kezem közelében

Székemen ülve azon gondolkodtam, miként lehetne mégiscsak megpróbálni az úsztatást.  Legalább dobnék párat, hogy nyugodt legyek. Nem hagyott nyugodni a kudarc szele. Jól tettem, mert az jutott az eszembe, ha a sodrásnak keresztbe állnánk a csónakkal, akkor csak le kéne engednünk a szereléket és mehetne a tanulás. Jesssz! Megvan a megoldás! Mondom a Marcinak a frankót, amiért nem volt annyira lelkes, persze én mit se törődtem vele. Benne volt a rutin és a realitás, bennem a hihetetlen vágy, hogy megvan a rés a pajzsion, bárhogy is lesz ezután. Össze is raktam match botomat, rajta egy 4,4 grammos úszóval, ólommal és egy 14-es horoggal. Viszonylag könnyű dolgom volt, mert Marci már tegnap összerakta a szerelékét a félszigeten és tett is egy-két próbát a spiccen, ezért szinte csak koppintanom kellett a dolgokat. 

Bevetésre várva

Sanya nem tétlenkedett, hamar kideült, hogy itt vannak a halak

Miközben fogdostuk a tenyeres vagy annál kisebb paducokat, szilvákat, jászokat és más keszegeket, nem hagyott nyugodni, hogy ne próbáljunk rá az úsztatásra. Miután Marci is hallotta a hangos gondolkodásim e témában, jobbnak látta, ha teszünk egy próbát, aztán végre befogom a szám. A csónakba pakolásból éreztem, hogy két lehetőség van. Egy, nagyon jó lesz, és ...

25000 MEGTEKINTÉS ÉS A LEGNEPSZERŰBB CIKK

Pár éve, egy akkor még talán megfontolatlan ötlettől vezérelve, bloggolásra adtam a fejem. Tettem ezt azért, hogy esetleg majd évek múlva is legyenek emlékeim a horgász kalandjaimról vagy esetleg ez majd másokat is fog érdekelni. Merre jártam? Mit fogtam? Miket tapasztaltam? Hogy csináltam? Milyen volt a végszerelékem? Ilyen és ehhez hasonló kérdések motoszkáltak akkor a buksimban, majd belekezdtem.

Számomra hihetetlen, de a napokban az oldalszámláló átlépte a 25000-es számot! Kiderült, hogy másokat is érdekelnek a történeteim, nem csak engem, bár ha a barátaim ezt olvassák, akkor most nekem gratulálnak, hogy milyen kitartóan kattintgattam az oldalamra, úgy kb. 24000-szer J

Köszönöm a sok érdeklődést, nagyon jó érzés. Ha már itt tartunk, pár hete már a Google+-on és a saját YouTube csatornámon is találsz újdonságokat, melyek velem kapcsolatosak, de ezeket nem láthattad, hiszen ezen az oldalon nem voltak fent, de talán érdekelnek. Gyere és kövess ott is, mert megéri. Na, de térjünk vissza az eredeti témához.

Mivel mással is ünnepelhetnénk meg ezt a szép eredményt, ha nem a legolvasottabb cikkemmel, de nem úgy, mint ahogyan anno azt megosztottam, hanem egy kicsit rendhagyó köntösben.

Pötrétei kalandom első része volt a legtöbbet látogatottabb írásom, így erre esett a választás. Persze lesz benne egy csavar.

Ez a cikkem évekkel ezelőtt, hat oldalon jelent meg az Euro Horgász nevű magazinban, melynek ott is nagy sikere volt. Ennek köszönhetően, álljon most itt az újságban megjelent történetem:

Pötréte, egy kicsit másképpen

Egy hosszú, fárasztó autóút után érkeztünk meg csütörtök éjjel, Zala megye egy kicsiny falujába, a nagyszülőkhöz. Az apropót a Nagypapa 80. születésnapja adta. Mivel a család nagyja és a Papi is nagy pecás, természetesen horog nem maradhatott szárazon, ezért halfogás is szerepelt a programban. De melyik vízre is látogattunk el? Hát Pötrétére!

 

Mit érdemes tudni Pötrétéről?

E csodálatos táj Zala megye középső részén, a Szélvíz völgyében fekszik. Zalaegerszegtől 29, Nagykanizsától 28, Lentitől 40, Keszthelytől pedig 28 km-re található. Az egyes és kettes tavak az 1970-ig tartó tőzegkitermelés következtében jöttek létre, majd a bányászat befejeztével a talajvíz gyorsan feltöltötte a gödröket. Így alakult ki az I- es tó, ami inkább nádasos, nyílt vízterületekkel rendelkezik, és egy afféle pontyos, intenzíven telepített állóvíz, ahol nem érvényes az általános ponty tilalom. Ezért is oly kedvelt hely, mert ugye, pontyra...

BRUTÁLIS ÉBREDÉS A VÍZPARTON

Arra ébredtem, hogy fázok és tudtam, vannak fogaim, mert, ahogy vacogtam, össze-összeértek. Nem túl ideális, de aki a szabad ég alatt alszik, azzal ez történhet meg. Sajnos nagyon lehűlt az idő éjszaka és a hajnali pára, vagy a fák koronáiról csepegő víz, mely az ernyőmre esett, eláztatta a hálózsákomat. Mondanom se kell, így érthető volt, hogy fáztam. Ezen rossz érzéseimet már csak az tetézte, hogy Sanya mozgásérzékelős lámpája párszor bekapcsolt az éjszaka alatt és pont felénk világított. Isti is ezt kezdte le mesélni, immár a tűz mellett melegedve, melyet hihetetlen, de Marci csinált. Igen, jár a jó pont neki. Bakker, ez a lámpa, azt hittem, már a 24 kilencedik évadában szerepelek és épp Jack Bauer vallat. Már majdnem bevallottam, hogy nem fizettem még be az esedékes gázszámlám, de nem tettem.  Volt tartásom.

Erre nagy szükség volt hajnalban

 A tűzben a fák ropogtak, a közérzetem egyre jobb lett és ismét elő kerültek a nyársak, miközben tervezgettük a napi horgászati lehetőségeket.  A reggelit követően mindenki elindult, hogy felcsalizza horgait és újra bevesse őket.

Marci és Sanya elmentek...

A FEKETE-VÍZBEN HORGÁSZTAM

De jó lenne ezt a képet látni minden nap, mikor felébredek és kinyitom az ablakom

Kora délután volt, mikor elérkezett az ideje annak, hogy kocsiba üljünk és elinduljunk megismerkedni ezzel a szeszélyes, gyorsan folyó vízzel, a Drávával. Menet közben meg kellett állni Istire - ő volt a mi túravezetőnk- várnunk egy kicsit, így a kiesett időt igyekeztük hasznosan eltölteni. Marci hamar kipattant a verdából és az alattunk keresztben átfolyó kis patakot vette szemügyre. Milyen jól is tette, hiszen szép és nagy pontyokat láthatott fentről lenézve a vízre, a fák és ágasok tövében bújva, illetve a napozni vágyó halak közül. Hamar észrevette, hogy a horgászatunkhoz hiányzó köveket itt a patak partján is össze tudnánk szedni, melyek a későbbiekben csontival és kővel töltött fém kosarunkba kellenek majd.

Egyszer itt is rá kéne próbálni

Vigyázz! Dobom!

Gyorsan megjegyezném, hogy olyan dróthálókat hoztunk, melyek 1-2 hét alatt teljesen le is bomlanak, ha a horgászat végén nem tudjuk kivenni őket a vízből.

Még egy táska kő is bekerült a sok cuccaink közé a kocsiba

Ezek után kocsiba ültünk és a gáton haladtunk tovább, majd telefonos segítséget kapva hamar kiderült, hogy annyira siettünk, továbbmentünk, mint kellett volna. Persze sietve hozzáteszem, nekem teljesen egyforma volt minden, egy-két lejárót eltekintve. Mondanom se kell, azok meg semmi információval nem szolgáltak nekem. De mindegy is, hiszen visszafordultunk és már jobbra is fordultunk az erdős rész felé. Kanyarodtunk jobbra, majd balra is ebben a kis szűk, fákkal gazdagon benőtt területen.  A madarak hangosan jelezték, hogy valami nagy felhajtás van itt, az ő életterükben és jól érezték, hiszen két kocsi igyekezett a partra.

Az utolsó és egyben legmeghatározóbb jelenet az volt,...