ÁRVÍZI KALANDJAIM VIDEÓ FILMJE

A változékony, hol csapadékban gazdag, máskor pedig szegény, szinte teljesen kiszámíthatatlan időjárásnak köszönhetően, nem csak a vérnyomásunk, de folyó vizeink magassága is ingadozik. Lássuk be, ez nem az igazi és nem csak azért, mert nem lehet tervezni, de iszonyatosan sok kárt és nélkülözést kíván az emberektől. Kilakoltatások, folyamatos készenlét, ügyeletek, szivattyúzások és még sorolhatnám. Talán a legnagyobb rajongói az ilyen helyzeteknek a szúnyogok, hiszen nekik ez az ideális élettér.

Ezekben a napokban nem juttatottam ki a Dunára horgászni, így újra olvastam az Árvízi kalandjaim cikkeimet, mikor az első nap (klikk ide) csak reménykedtem a jó helyekben,  a másodikon mikor kemény küzdelem árán elindultam egy igazán veszélyes részen és vissza kellett fordulnom (klikk ide), de találtam egy igazán vadregényes helyszínt, ahol rengeteg sikeres kapásom volt. A harmadik részben már Rezső barátom is velem tartott, így együtt gázoltunk át a térdig érő vízben és sokszor dagonyáztunk a sárban, mire kijutottunk a vízpartra melyet ide kattintva olvashatsz el.

Mivel nem csak a fényképezőgép volt velem a három nap, de a videó kamerám is,...

ÁRVÍZI BARANGOLÁSAIM A DUNA PARTON III.rész

Történetem harmadik, egyben utolsó napjához érkeztem, de nem egyedül, mert a mai napon Rezső barátom is szerencsét próbált. Nem véletlenül, hiszen tegnap nagyon szépen ettek a keszegek, és egy igazi pörgős horgászaton voltam túl. Előző nap még áradt, mára azonban apadásnak indult a Duna vize a fővárosi szakaszon.

Egy száraz területen levettem utcai cipőm, és felvettem a műanyag „surranóm”, amiben óvatosabban kellett közlekedni a fellazult talajon, majd a térdig, néhol combig érő vízben haladtunk tovább a spicc felé. 

Én már papucsban vagyok, indulásra készen

Rezső is, akkor hajrá!

A vízi séta szerencsére nem tartott sokáig. Kisvártatva már csak a sárban kellett dagonyáznunk ahhoz, hogy oda érjünk a tegnapi horgászhelyemre (az erről szóló beszámolót ide klikkelve olvashatod el). Rezső barátom kicsit megszeppenve közelítette meg a sziget csücskét, mert szerintem nem gondolta komolyan, hogy ilyen körülmények közepette juthatunk el ide, de...

ÁRVÍZI BARANGOLÁSAIM A DUNA PARTON II.rész

Új nap, új lehetőség! Én is ezt remélem, mert az előző cikkemben (klikk ide) szinte semmit nem fogtam, viszont sok értékes információval gazdagodtam, ami sokat érhet a későbbi horgászataim alkalmával.

Az áradó dunai vízállásban nehezen lehetett megközelíteni a mai napra kiszemelt helyemet, de megpróbálkoztam vele, hátha. 

Itt se lehet horgászni, de sebaj…

Az erdő szélén egy kőrakás tetején húztam fel utcai ruhámra a melles csizmám, majd szinte mindent visszapakoltam a hátizsákba, hiszen innen még közel száz métert kellett sétálnom a néhol derékig érő vízben, felszerelésemmel a hátamon, botokkal és kamerával a kezemben. Nem tűnt egyszerűnek, de sose voltam normális. Ugye, ilyenkor szokott az elhangzani, hogy senki se csinálja utánam, mert életveszélyes az, ami most fog következni. És tényleg!

Itt még azt hittem, hogy nem lesz nagy feladat végigmenni a kőgáton

Azt terveztem, hogy egy kőgát tetején sétálok végig a fák között bujkálva, szlalomozva egészen a Duna...

ÁRVÍZI BARANGOLÁSAIM A DUNA PARTON

Valami újdonságra vágytam, még akkor is, ha tisztában voltam azzal, a Duna most is árad, és a kiszemelt új helyeim nem biztos, hogy megközelíthetőek lesznek ebben a nagy vízben, ráadásul a helyismeretben is erős hiányaim voltak. De nincs mit tenni, ha érzi a horgász, hogy menni kell, hát hajrá. Jelentem, izgalomban nem volt hiány. Megkaptam! Gazdagon! Áztam, másztam, bukdácsoltam és kamerával a kezemben még egy hátast is dobtam! Talán elég ennyi ízelítőnek a történetem elejére.

Ritka alkalmak egyike volt az, hogy három egymást követő napon ki tudtam menni a Duna partra, hogy kedvenc hobbimnak hódolhassak, még akkor is, ha ezek csak pár órás kiruccanások voltak. 

Víz, merre csak a szemem ellát

Első délután nem pakoltam meg a hátizsákom „annyira”. Aki ismer, az tudja, mindössze húsz kiló lehetett a teher. Hát igen, ez így is sok volt ahhoz, ha gyalog megyek és nem tudom, mire számíthatok. A főútról letérve hamar kiderült, hogy az elsőre kinézett helyemre...

ZORD IDŐJÁRÁS KÖZEPETTE MACONKÁN (VIDEÓ)

Hosszú évekig tartó kihagyás után ismét Maconkára látogattam, de most nem versenyezni, hanem egy szülinapi horgászatra. Mivel az utóbbi években szinte csak folyóvizeken igyekszem becserkészni a halakat, rendesen fel kellett készülni erre a merőben eltérő taktikát igénylő horgászatra. Előkerültek olyan cuccok, melyeket rég nem használtam, így már a felkészülés is izgalmakat és némi koncentrálást igényelt, hiszen nem rutinból pakoltam be.

A készülődéssel nem akartunk sok időt elvesztegetni a vízparton, ezért már péntek este bekevertük az etetőanyagot, és összeállítottuk a szerelékeket is.

Nyitás előtt, az éj leple alatt érkeztünk meg, erre a hatalmas és gyönyörű vízterületre, Maconkára. Miután kicsengettük a napijegy árat, átgurultunk a II-es félszigetre, mert terv szerint a két nádas közötti részen szerettünk volna horgászni ebben a két napban. Ám sajnos...