Józsikám blogja: NIGRÓ ÉS A PONTYOS TÖRTÉNETE 1.rész

Nigró barátom a feeder botjai végénél elhelyezett székében épp a telefonját nyomogatja, miközben az jutott az eszembe, ha már itt ülök, addig figyelem a bevetett eszközét és közben csinálok pár képet is. Gépem portré funkcióba állítottam, majd a kis lyukon a botja spiccére fókuszálok. Ez jó kép lesz, gondoltam magamban, miközben arra lettem figyelmes, hogy a gép szenved a fókuszálással.

Alig hittem a szememnek, olyan jó kapása volt

Hát persze, hiszen én se arra koncentrálok! Nigró! Kapásod vaaaan! – jelzem cimbimnek hangosan, hogy ne a telóját nyomkodja, hanem az éhes hal jelzéseire figyeljen.

Alig tudom kimondani, kicsit bele is dadogtam, na, nem azért mert, - amire most néhányan gondolnak, - csak én is meglepődve figyeltem az eseményeket a gépemen. Mire sikerült kimakognom a mondatot és barátom is felfogta, mégis miről halandzsálok, addigra botja spicce a második kirohanását mutatta a kristálytiszta bányató vize felé, majd az éhes hal, kicsit se törődve a figyelmetlenségre, egy igazán szép, botállvány borítós kapást produkált.

Csak úgy repült a bot

Ennek a fele se tréfa! Csapattársam befejezte a „sminkelést” és végre botja után nyúlt az utolsó pillanatban, mert nem sok választotta el attól, hogy örökre búcsút mondjon becses felszerelésének.

A bevágást követően érezte, hogy ellenfele nem az aprajából érkezett, hisz elég határozottan cibálta le a dobról a damilt. Ennek a fele se tréfa!

Érzékeny pickere rendesen görbült, talán rajzolni se lehetett volna szebbet, hát mikor még az orsója is megszólalt, igazi horgász álom volt látható, megvalósulva.

Még jó, hogy láttam a kapást

Na, de ne rohanjunk ennyire előre, hiszen a délelőtt időszakban is voltak kapások és kéne valami felvezetés is.

Anikóval már a tóhoz vezető úton sétáltunk mikor a kerítés és a fasor között végre megpillanthattuk ezt a kristálytiszta vizű bányatavat itt Csepelen, ahol pár barátunk már horgászott és várták azt, hogy mindenki megérkezzen erre a tradicionális eseményre, március huszonkettedikén. Hosszú évek óta rendezzük meg a József-ek és Nigró napot, amolyan névnapi és szülinapi horgászat, egy kis ünnepléssel, persze ez inkább egy indok, hogy végre össze tudjuk szedni ezt a nagy társaságot. Sajnos most se tudott mindenki jelen lenni, de akik itt voltak, ők jól érezték magukat, hiszen jó társaságban és kapások, fogások közben jobban telik el az idő.

A partra érve jól látható volt, hogy a Kapás Fishing Team másik oszlopos tagja még nem érkezett meg, „aliasz” Nigró barátom. Mondhatnám, hogy így csak félkarú óriás voltam, de érthető volt a késése, hiszen tegnap éjjel mulatozott még valahol, azt meg csak a felesége tudja, mennyire bírja az alkoholt.

Tibi és az apróság

Az Erőss család mellé raktam le a cuccaim, majd körbementem köszönni, kezemben a fényképező gépemmel, hátha lesz valami akció. Alig váltottam pár szót, Miki barátom már a part felé terelte első halát, egy szép tenyeres kárászt.

Halmágnes is megmutatta, hogy miként lehet halat fogni

Egy közelebbi kép a zsákmányról

A többiek is különböző trükkökkel igyekeztek becsapni a halakat, hol sikerrel, hol azok nélkül. A feltámadó szélnek nem sokan örültünk, de érezni lehetett a hatását. Tibinél egy elég vehemens kapással jelezte a hal, hogy valami finomságra talált és azt magával is vinné, ha figyelmetlen a parton beszélgető horgász. Szerencsére résen volt, így a bevágást követően, pár perc múlva már a kezében tarthatta ezt a kis bajszost.

Még, egy utolsó bukfenc és...

...irány a part

Nem nagy, de végre ponty

Az utolsó kép és már úszhatott is

Míg ezt a szép pikkelyest fényképeztem, addig Mikinél és fiánál is sikerült pár kárászt és keszeget a merítő hálóba terelni.

Józsi, kapásra várva

Lali a parti sávot is megpóbálta

Zoli fogott egy kárászt, nehogy betlizzen

A zordabb időjárásnak köszönhetően hamarabb kezdtük el a tó körül összeszedni a száraz ágakat, hogy mielőbb melegedhessünk és süthessük a szalonnákat.

Így könnyű elviselni a szelet

Lali! Ez kevés lesz!

Tiszta Ááámerika feeling

Krumpli, hagyma és répa van az alufóliában

Igen! Répa! Így is finom, nem csak a levesben

Hmm! Micsoda finomságok

Mi mindenre jó a FOX doboz?

Peti is az ebédre gyúrt inkább

Basszus! Gyere Miki! Segítek!

Miki! Ez a vödör nem 120+-ra van optimalizálva

Bocs, de még mindig rajtad röhögök

Az óra mutatói már közel jártak a 12-es számhoz, miközben az alufóliába tekert krumplikat terelgettem ki a hamuból, majd arra lettem figyelmes, hogy a szülinapos is megérkezik. Őszintén bevallom, én már nem nagyon bíztam abban, hogy Nigró is kiér a partra, mert ennyire későn még soha nem jött, de hát ő is öregszik, több idő kell a regenerálódáshoz.

Nem vagyok babonás és a csodákban se hiszek, de mintha minden megváltozott volna az érkezésével. Na, jó, nem lett kolbászból a kerítés, de nem sokkal egy óra előtt, a Girls Team egyik oszlopos tagja, Gajdos Anikó volt az a szerencsés és ügyes horgász, aki szintén rátalált a bajszosokra.