...addig
úsztatunk amíg ránk nem esteledik, kettő, fél óra múlva már fát keresünk a
vacsora elkészítéséhez. Lehet tippelni, hogy mi történt.
Mesterem egy match botot rakott be a csónakba és ezzel
letudta a felkészülést. Mondtam én, a pakolásból sok kiderült. Én raktam be etetőanyagot,
csontit és minden mást, amire szükségünk lehet. Ilyen egy lelkes amatőr. Vagy
nem?
 |
| Remélem, hogy minden itt van az úszatáshoz |
Bepattantam a fa ladik végébe, majd Marci meglökte a
csónakot és beugrott. Őszinte leszek, most nem azért izgultam, hogy a parton
maradjon, sőt, akár még vissza is jöttem volna érte. Ja, érdekember vagyok. Lehet.
Persze az is hozzá tartozik, hogy a túra előtti két-három hétben nagyon sokat
dumáltunk és vásároltunk az úsztatáshoz nekem, hogy hasznos dolgokat vegyek,
amik tényleg jók lesznek és ha jó lesz a víz, itt lesz időnk kicsit engem
tanítgatni. Közben már a kiszemelt
helyre eveztem, a csónakot egy vízben álló fához kötöttük ki és jöhetett a régen
várt álmom megvalósulása. Én a meder felé, míg társam a part felé közelebb ült a
ladikban. Minden a kezünk közelében volt, ami csak szükséges lehet, „indul a
mandula”.
Türelmesen vártam és figyeltem minden mozdulatát
mesteremnek, a jelre vártam, mikor jön el az én időm.
Marci a botját lendíti, a víz felett majd a szerelékének a
végével a meder alját keresi. Aztán jön a kérdés.
- Fenékmérőt hoztál?
- Igen, tessék – válaszoltam.
Újabb dobás következett, majd a pontos mélység megmérése.
Aha, itt mélyebb a víz, mint a bot teljes hossza és a fix úszózás
kivitelezhetetlen lenne. Alakul. Szép kilátások. Kicsit a part felé terelte
szerelékét, ahol talált egy sávot, melyet egy leheletnyivel jobban meg tudott
horgászni. Második úsztatásra már volt is kapása. Oké, jöhetnek a gombócok és a
kukorica.
 |
| Marci alapozik |
 |
| Tartalmas kaját készítettünk |
Néztem, ahogy vastag úszójának
antennája a csónakhoz közel kilátszik a vízből, majd folyamatosan távolodik.
Már jó tizenöt, húsz méterre lehetett a kis piros bóbita, mikor eltűnt és egy határozott
bevágásnak köszönhetően fáraszthatta első drávai úsztatott halát, mely egy szép
tenyeres leánykoncér volt.
 |
| Dráván fogott koncér |
 |
| Marci első leánykoncérja a Dráván |
Gyors fotózást követően már úszhatott is tovább a vízben.
Aztán eljött a pillanat, mikor én is a vízre tehettem a kis
papír hajómat, akarom mondani, hogy szerelékem süllyedését vártam, majd finoman
adagoltam a zsinórt. Úszatok!!! Micsoda öröm! Tiszta „Ááámerika”! Más szóval,
„impala”. – bocs, de Üvegtigris fan vagyok
 |
| Hosszú ideje vártam ezt a pillanatot |
Arról nem beszélnék, hogy ez mennyire volt jó és arról se,
mennyire tudtam a szerelékem az etetési sávon tartani, de hát, kérem szépen,
annak is eljön az ideje. Kitekertem szerelékem, majd vártam, míg Marci is ezt
teszi, hogy ne akadjunk össze.
 |
| Folyamatos kontroll alatt van a szerlék |
 |
| A bevágás pillanata |
Jöhetett a közös dobás, ami igazából úgy nézett
ki, hogy szinte a csónak végében leengedtük a szerelékeinket. Az úszók
távolodtak, miközben kaptam a tanácsokat, mire figyeljek és mitől lesz jobb az,
amit csinálok. A következő dobás előtt jött a kérdés.
-
Biztos nincs nálad ólom.
-
Viccelsz? Van! Tessék! – mondtam, hogy én
készültem.
Párszor még hagytam úszóm a gyors sodrású vízben kalandozni,
de érezni lehetett, hogy ez a helyzet most más technikát kívánna meg, nem azt,
amihez én foggal-körömmel ragaszkodtam. Ezt abból is leszűrtem, hogy Marci
szereléke vagy háromszor körbe tekeredett a botjának az első 10 centijén. Rövid
pálcák voltak kezeinkben ehhez a mai mélységhez ahol most horgásztunk. Éreztem,
hogy társam már elég feszült, nem ehhez van szokva, hanem a pesti másfeles
mélységhez. Nem is engedtem le többet szerelékem, így összesen csak 10-et ha úsztattam, de legalább
kidobáltam. Hagytam, hogy Marci kicsit kedvére nézze, ahogy úszója a vízben
távolodik, majd elbukik. Kellett ez, mert érezni lehetett, feszült a srác egy
kicsit. Hamar kiderült, ismét egy leánykoncér akadt a horgára. Aki tud, az tud.
Újra csalizott és amolyan búcsú úszatásba kezdett, hiszen megbeszéltük, hogy
kimegyünk a partra és fát szedünk a vacsora elkészítéséhez. Naná, hogy ismét
kapása volt és mi mást foghatott volna, mint egy koncért.
Mindketten eredményesen zártuk a kis csónakos horgászatot,
hiszen míg én láthattam és kipróbálhattam a számomra még új technikát itt
élőben, addig Marcinak összejött pár tenyeres védett hala, melyeket vissza is
engedett, ezzel bizonyítva, hogy ügyes horgász és a szabályokra is figyel.
A köteleket eloldottuk a fa ágaitól és visszacsorogtunk a
táborig, majd miután kipakoltunk, elindultunk fát szedni a rejtelmes és
vadregényes szigeten.
 |
| Igazi vadvíz |
 |
| Homokpadon a hordalék fa |
 |
| Nem egy mesterséges meder |
 |
| Jó lenne a kert végében egy ilyen kis patakocska |
 |
| Nem ezeket a gombákat ettük meg vacsira |
 |
| Úszadék fák, alatta változó vízmélységgel, ezért óvatossan kellett közlekedni |
 |
| Sajnos itt is akadt pár palack |
 |
| A kábelen nagyon meglepődtem |
 |
| Vissza a zöldbe |
 |
| Nyáron milyen jót lehetne itt strandolni a kánikulában |
 |
| Napos és árnyékos helyek is vannak |
 |
| Hoppá! |
 |
| Hódok is vannak? |
 |
| Ami nem kellett, azt itt maradt |
 |
| A sziget csücskéhez értünk |
 |
| A képen egy béka látható, valahol |
Menet közben Isti kihozta apukáját, kollégáját és az ő
kislányát, hogy megnézzenek miket. Szerencsére voltak kapások, melyeket
ismételten annak köszönhetünk, hogy a keszeg félékre horgászatunk. A sziget végében
igazán szépen szedegették a paducokat és a szilvákat is, míg Marci a napozást
választotta.
Én egy kicsit feljebb ültem tőlük, de szerencsére nem
panaszkodhattam, mert a csillogó testű halak az általam felkínált csalikat is
preferálták.
Mivel szerettem volna vízről is fényképezni, ezért
meglovasítottam a csónakot, természetesen nem halkan. Istit nem zavarta, így
már pakoltam is bele a felszereléseimet, miközben Marci is felébredt és úgy
érezte, hogy velem tart a felfedezőtúrára. Hagytuk, hogy csónakunk a sziget
végéig csorogjon a sodrásba, majd kicsit evezve már bent is voltunk a
mellékágban.
 |
| A sziget alsó csücskén volt a bázisunk |
 |
| Ez már a kicsi ág |
 |
| Mögöttünk a Dráva |
 |
| Mi most ezt a szakaszt igyekeztük feltérképezni |
 |
| Igéretes hely |
Nagyon sok jó és ígéretes helyet láttunk. Partra vittem társam,
hogy ott is körbenézhessen, közben én is kiszálltam és készítettem pár képet, majd
hagytam a fejemben motoszkáló gondolataimat és visszamásztam a vízi járműbe,
hogy el tudjak onnan evezni Marci nélkül, miközben ő a legnyugodtabban sétálgat
a sodrásban és kattintgat. Nem telt el sok idő és már jelezte is, ne hagyjam
itt. Ekkor mosoly hagyta el szám és jeleztem neki, ússzon ide. Nem egy pánikolós
srác, de mind a ketten tudtuk, elég közel vagyunk a horvát határhoz és nem sok
esélye lenne a parton találni valakit,
aki visszahozná, hacsak nem a vízi rendészet, mert a melles csizmájában hamar
elmerülne ebben a mélységben, ami a kiságban most van. Jaj, az a drága jó
szívem, hogy megsajnálta és a tudat, hogy egy értékes fényképezőgép van a
kezében, ami nem is az övé. Ha saját
gépe lett volna, talán még most is ott „zokogna” valamelyik fa tövében, mint
nyuszika az erdőben. Nem volt mit tenni, érte mentem. Kicsit eveztem még,
majd átadtam a lapátot, hogy hadd izmosodjon. Legalább büszkék lesznek rá a
szülei, hogy nem csak koszos lett a Dráván, de izmos is. Elláttam pár jó
tanáccsal, hogy miként tud eredményesen és csendesen lapátolni.
 |
| Kelet-Európa, legizmosabb férfi.... |
 |
| ...felső teste,... |
 |
| ...nem látható, mert a Marcit fényképezem. |
Miután
belejött, elővettem kamerám és a csónak elejébe feküdtem úgy, hogy a kezemben
tartva a víz fölé helyeztem azt. Az ifjú titán ezt gyorsan ki is használta,
hamar törleszteni akarta a „bosszúságokat”. Egyszer csak arra lettem figyelmes,
ágakba ütközök, majd ezek jobbra-balra hajlanak mellettem. Kis ravasz. Mondanom
se kell, volt még ilyenben részem, de ez természetes, a magas labdákat le kell
ütni.
Készítettem még pár képet, majd visszaeveztünk a többiekhez, hiszen
indulni szerettek volna, de nem volt csónakjuk, mert elvittük.
 |
| Így kezdődik a horgászat iránti szenvedély :) |
 |
| Isti nee! A szusit nem így kell enni |
 |
| Nem nagy, de végre sikerült egy "normális" képet is csinálni |
Miután ismét hárman maradtunk, dobtunk pár gombócot és
kukoricát a vízbe, hogy estére ide tudjuk csábítani a nagy halakat is, mert
tudjuk jól, ezen a szakaszon igazán szép és izmos pikkelyesek úszkálnak.
 |
| Nem vettem le a régi partont a spiccről |
 |
| Kedvenc megbízható orsómra és botomra sok jó pillanatban számíthattam |
 |
| Sanyamester is rátalált a szép keszegekre |
Míg a kapásokra vártunk, körbeültük a száraz ágakat, ropogott a tűz, miközben székeinkben megpihenve beszélgettünk tovább, csak a kapásoknál léptünk oda botjainkhoz. Horgainkon a jászok, paducok és szilvák elég aktívak voltak, de méretben nem tudtunk a tenyeres fölé menni, ellenben élvezetes és szép estét varázsoltak. Az esti tűzrakás most se maradt el, pörögtek a nyársak,
sültek a hagymák és a krumplik, illetve, Marci „gyíkúsa”, és ha nem csal az emlékezetem, valami székelykáposztát melegített a tűzön.
 |
| Hoppá! Mi lesz itt? |
 |
| Már megint a Marcival van a baj? |
 |
Sanya gyakorlott apa, itt is elkelt a fegyelmezés :)
(a kép csak illusztráció) |
 |
| Marci! Akarsz róla beszélni? |
 |
| Készül a vacsink |
 |
| Ötletes megoldás |
 |
| Egészségetekre... |
 |
| ...és az enyémre is |
Miközben a nap nyugovóra tért és az égen megjelentek a csillagok. Az utolsó este is igazán hangulatosan telt, melyet gyenge kapásokkal és egy nagy beszélgetéssel egészítettük ki, hiszen volt rá időnk. Sajnos ez a magas vízállás nagyon nem hozott szerencsét, de nem voltunk szomorúak, tudtuk, hogy mégegyszer vissza kell majd jönnünk. Az egyedüli előnye ennek az időszaknak az volt, hogy a szúnyog invázió még csak utánunk fog kezdődni.
 |
| Itt még nincs készen az éjszakai menedékem |
Bőven éjfél múlt, mikor ágyba feküdtem, abban reménykedve,
hogy ma éjjel nem fagyok meg. Ennek érdekében másképp állt az ernyőm, raktam
még egy réteget a derekam alá és hőtükröt is használtam, bár azt inkább a
szemerkélő eső miatt. Nem túl komfortos
2-3 fokban a szabad ég alatt aludni, de ezeken a problémákon nem sokáig
gondolkodtam, hiszen hamar elaludtam.
