Történetem harmadik, egyben utolsó napjához érkeztem, de nem
egyedül, mert a mai napon Rezső barátom is szerencsét próbált. Nem véletlenül,
hiszen tegnap nagyon szépen ettek a keszegek, és egy igazi pörgős horgászaton
voltam túl. Előző nap még áradt, mára azonban apadásnak indult a Duna vize a
fővárosi szakaszon.
Egy száraz területen levettem utcai cipőm, és felvettem a
műanyag „surranóm”, amiben óvatosabban kellett közlekedni a fellazult talajon,
majd a térdig, néhol combig érő vízben haladtunk tovább a spicc felé.
 |
| Én már papucsban vagyok, indulásra készen |
 |
| Rezső is, akkor hajrá! |
A vízi
séta szerencsére nem tartott sokáig. Kisvártatva már csak a sárban kellett
dagonyáznunk ahhoz, hogy oda érjünk a tegnapi horgászhelyemre (az erről szóló beszámolót ide klikkelve olvashatod el). Rezső barátom kicsit megszeppenve
közelítette meg a sziget csücskét, mert szerintem nem gondolta komolyan, hogy
ilyen körülmények közepette juthatunk el ide, de...
... a látvány mindenért
kárpótolta, még akkor is, ha aznapra bő harminc centit apadt a víz.
 |
| Horgaink felcsalizva a vízben, kezdődhet a horgászat |
Horgomra a tegnapi napon a
legsikeresebb csalinak nyilvánított trágyagilisztát húztam, majd tőlem balra körülbelül tizenöt méterre dobtam be.
Míg a kapásokra vártunk, kicsit körbenéztünk, hogy milyen
remek kis helyen vagyunk most. Elhatároztuk, hogy ezen a részen alacsonyabb
vízállásnál is kísérletet fogunk tenni, hiszen az öböl tele lehet
halakkal, nem csak most.
Botom spicce sok apró pöccintéssel jelezte, valami falánk
kis halacska éhezett meg a gilisztára. Miközben orsóm dobjára tekertem fel a
damilt, éreztem, hogy nem lesz szükség a merítő fejre, reptethetem is halam.
Kis bagoly keszeg volt új alkalmi barátom, a fotózás után már engedtem is
vissza és közben bizakodtam a szép folytatásban.
 |
| Itt vannak! Jó jel, arra hogy ma sem fogunk unatkozni. |
Kamerám felraktam az állványra, hogy tudjak közben készíteni
némi nyersanyagot, és ha fogunk még halat, már csak el kelljen indítani a
masinát.
Nem volt rossz döntés, hiszen még ha sokkal ritkábban is,
mint tegnap, de néha-néha fogtunk egy-egy kisebb-nagyobb keszeget.
 |
| A tegnapi nap legjobb csalija a trágyagiliszta volt |
 |
| Úgy néz ki, ma is ők válnak be a legjobban |
 |
| Rezső se unatkozott, neki is öröm volt a közös horgászat |
 |
| Apadáskor is érdemes próbát tenni |
Érezhető volt a kapások gyér számából, nem tett jót, hogy
ilyen hirtelen ennyit apadt a Duna vízszintje, mert nem táplálkoztak annyira
jól a halak, mint előző nap. Rezső barátommal egyszer csak azt vettük észre,
hogy jól eldumáltuk a délutánt, mert kezdett alkonyodni, így a mai napra
szánt horgász időnk a végéhez közeledett. Hamar összepakoltuk
felszereléseinket, majd ismét nekivágtunk a mocsaras kis ösvénynek, hogy ismét
járhatóbb útra térjünk.
Szinte nyakig sárosan jutottunk ki, de egyben biztosak
voltunk, ide még visszajövünk, mert több lehetőség van ebben a helyben, mint
amennyit ma sikerült kihoznunk belőle.
 |
| Hasznos volt a papucsot felvenni |
 |
Úgy néztünk ki, mint a malacok. Még jó, hogy maradt egy kis ivóvíz a palackban, hogy megmosakodjunk :)
Szerdán megnézhetitek a kalandomról szóló videót, azokkal a
felvett snittekkel, melyeket a három nap alatt forgattam a Duna partján. Akkor is várlak benneteket :)
|
